Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

...de azért még ehető!

Ami a cukros pixisből kiesett...

Szelíd erőszak

2019. április 18. - Brilly

D/s viszony, domináns férfi, szub nő.

A nő beleszeret a dominánsába. Durván! Nagyon! És ez a szerelem teljesen elvakítja. Felnéz a férfira. Olyannyira, hogy a férfi bármit megtehet vele...és meg is tesz!

Ha úgy tartja kedve, akkor a férfi egyszerűen más dominánshoz küldi a nőt, hogy az játsszon a testével... állítólag csak azért, hogy a nő ezáltal is bizonyítsa, mennyire szolgálatkész. A nő meg is teszi. Mert... mert hiszen odaadta magát a dominánsnak, így az ő kénye- kedvét szolgálja...!

A férfi szerint ez az ő kényét kedvét szolgáló nő egy különleges adomány a számára. Szerintem meg ez a férfi.... egy hímsoviniszta önző f...sz, aki kihasználja a nő gyengeségét, érzelmi függését. Mert a nő függő. Súlyos függő.

Megérdemlik egymást? Nem is tudom.... én ebben a történetben a nőt sajnálom egyedül. 

Szerintem a szeretet és kölcsönös tisztelet kizárja, hogy a domináns az ő "kedvelt játékszerét" más férfi kezébe adja!

És egyetlen szub nő sem lehet olyan védtelen, hogy erre a kérésre ne tudjon nemet mondani. Kell, hogy legyen valahol egy határ mindkét fél részéről, ahonnan nem tovább, még gondolatban sem!

Amúgy pedig...itt elakadt a szavam. Keresem a következő gondolatsort...

Na jó.... aki azt állítja, hogy egy nő, aki a domjáért mindent megtesz (még olyan dolgot is, ami ellen a bensője hadakozik)  az egy erős nő, az hazudik.

Nem. Az ilyen nő végtelenül gyenge, és érzelmileg kiszolgáltatott. Ha erős lenne, képes lenne nemet mondani a szelíd, szeretetnek álcázott erőszakra. 

 

Egy el nem küldött levél...

A tegnap történt beszélgetésünk apropóján jutott eszembe. Hogy örülj Ágnesnek, és ennyi...élvezd az odaadását, mert " ritka kincs" lehet egy olyan nő aki zokszó nélkül viseli a tudatot, hogy a férfi, akiért ő odavan, lelki hiányérzetekkel küzdve keresi a szerelmet, pedig van szeretője, mégpedig ő...

Ne haragudj h ezt leírom, de egy "tök normális" női alapállapotból mint amiben elvileg én vagyok, nem tudom Ágnest másképp látni, mint egy fura ("zakkant"?) nőt... Ugyanis egyetlen "tök normális" nő sem érezné jól magát attól a tudattól, hogy a férfi akiért odavan, valójában lelke mélyén másra vágyik, nem rá. Az én olvasatomban súlyos elfojtásokkal küzd az a nő, aki érzelmileg így képes alámerülni, megalkudni, osztozni szerelme tárgyán.

Ne érts félre, ez nem bántás, csupán egy más látószög ami azt akarja érzékeltetni, hogy ami az egyik szemszögéből (a tiédből) egy csodás adomány, az egy másik szemszögből nézve zakkanás.

Jól tudom ugyanis, h a szerelem irracionális dolog. Nem jön rendelésre, és nem lehet akarni sem. Ágnes odavan érted, és slussz. Te pedig kiélvezed ezt az odaadást. Ez is slussz.

A "mindenem a tiéd, még az életem is stb" kijelentések pedig jól hangzanak, a játék része lehet, de nem több. Végletes kijelentés, nulla tartalommal. Szómágia.

A gyerekemért ugyanis biztosan hoznék áldozatot, ha mondjuk a vesémre lenne szüksége - ehhez kétség nem férhet. De egy férfiért, aki nem a férjem, "csak" a szeretőm .... Hát egyszerűen nem engedhetném meg magamnak. Ugyanis a családomért tartozom elsősorban felelősséggel. Ha én áldozatot hozok (bármilyen nagy áldozatot - "az életem a tiéd" kijelentéssel a hátam mögött) a szeretőmért, annak kihatása, következményei vannak a családomra nézve is, éppen ezért nem tehetek meg akármit a saját szakállamra! Nincs az a szerelem, ami felülírhatja a józan észt!

Szóval... bizonyára jól esnek ezek a szavak egy dominánsnak ("az életem a tiéd"), de nem kell többet mögé látni, mint amennyit jelent. Áldozatot, nagy áldozatot a családtagjaiért hoz az ember. A szeretőjét pedig csak használja.... igen, jól olvasod: használja. A nő simogatja a férfiegót így úgy amúgy, cserébe jó esetben az ő érzelmi szükségletei is kielégülnek. Erről szól az odaadás, és minden szerelmi viszony. Nem? Hát de. :-) 

A "kinél van a hatalom" kérdése viszont hagy némi kívánnivalót maga után, azt hiszem. Kifejtem mire gondolok.

Egy kaland, viszony a nő részéről sokkal több odaadást hordozhat, jelentőségteljesebb lehet, mint egy férfinél, mivel mi előbb, és mélyebben merülünk el érzelmileg, mint ők. Azt gondolom, a hatalom addig és akkor van a férfi kezében, amíg a nő szerelmes, érzelmileg erősen kötődik (ekkor sok "marhaságra" rávehető :-). (Saját történés -ezt már írtam - én is voltam szerelmes aki egy ideig benyelte h a szeretőjének másik nője is van. Akkor, abban a stádiumban a férfinak volt felettem hatalma, mert szerelmes voltam belé. A rózsaszín köd nem engedett józanul érezni és gondolkodni- de elmúlott. )

De minden elmúlik. És ha a szerelem heve múlóban van, az többnyire meglátszik a nő odaadásán is. Akkor már nem ad akkora elánnal... :-)

Szerencsés férfi vagy, hogy van egy Ágnesed, aki elszórakoztat. Szerintem ne akarj többet.... 

Üdvözlettel: Brilly

Defenzív

Defenzív lettem. Folyamatosan védekezem. Folyton azt érzem, nem jól kommunikálunk mi emberek, és ezért védekeznem kell...

Hiperérzékeny lennék? Valójában nem bánt senki, csak én érzékelem a valóságot torzul ?

Sokat gondolkodtam ezen... De azt hiszem, mindkettő igaz. Mármint a hiperérzékenységem és a mások bántó kommunikációja. Amire aztán én is bántóan reagálok. Ördögi kör... ami semmi jót nem eredményez, csak tüskéket a lélekben.

Meg kellene szakítani.

Gruppen, swinger és társai

Mostanság többször szembe jön velem beszélgetésekben, netes fórumokon a többes szex. Többféle variációban létezik, de ez most mellékes, és számomra érdektelen. Valójában engem mindig mindennek a motivációja érdekel, nem maga a cselekmény. Hogy ki és miért megy bele ilyesmibe?

Egy régebbi levelezőtársam leírta, hogy náluk a felesége kezdeményezésére kezdtek el gruppenezni, jobban mondva gang-bangezni. És hogy számára jó élmény volt látni, hogy a neje hogy élvezte a körülötte, rajta ügyködő férfiakat...és a felesége öröme az ő öröme is volt (khm....azért ezt a kijelentést erős fenntartásokkal kezeltem!)

De én faggattam tovább, mert érdekeltek a miértek. Kíváncsi voltam, vajon mi lehet a mögöttes motivációja egy nőnek, aki belemegy ilyesmibe. Persze megszületett a magyarázat. A férfi elmondta, hogy nem született gyerekük, pedig sokat küzdöttek érte. Aztán úgy 38 évesen a neje lemondott a gyerekvállalásról...és nem sokkal utána jött az életükbe ez a "szexuális életet színesítő" kezdeményezés, a neje javaslatára. Ő pedig csak hagyta magát belevinni, de nélküle is jól meglett volna.

Én ezt továbbgondoltam...és azt hiszem, ennek a férfinak a felesége kompenzált. Kereste önmagában nőisége bizonyítékát... ezért volt szüksége a többes szexre.

De szexre, "csak szexre" valójában nincs szüksége sem nőnek, sem férfinak. A szex az én olvasatomban egy párkapcsolatban levő emberpárt összekötő kapocs. Ennyi, nem több.

Én ma már csak hiúságlegyezgetést látnék a magam részéről abban, ha ilyesmire vetemednèk. Mert nem a szexre lenne szükségem... A "hatalomra" lenne szükségem, amit a rám gerjedő, szexuálisan nekem kiszolgáltatott, kvázi "idegen” férfiakon tudnék lemérni...

De erre nekem semmi szükségem, hogy eképpen bizonyítsak magamnak.

Elenyészően kevés módja van szerintem a két ember közti szexuális érintkezésnek, ami mindkét résztvevőnek örömet okozhat. Ha több résztvevős a buli, még kevesebb! A gyakorlatban egy egészségesen szocializálódott ember a legnagyobb óvatossággal közelít ehhez a dologhoz. Ezt az óvatosságot levetkőzni nem könnyű, ÉS NEM IS CÉLSZERŰ. Állítom, hogy veszélyes is....

Hiánypótlás

Vajon hányan gondolnak időnként arra a 40-es 50-es korosztályból, hogy "ha még egyszer újrakezdhetném, mindent másképp csinálnék"? Én bizony gyakran gondolok rá. Pedig nincs rossz èletem. Átlagos, hétköznapi, semmi különös. Kívülről talán még irigyelhető is, ki tudja?

Lehetett volna másképp is....ha lett volna bennem anno elég tudatosság. (És ha mondjuk a Huffnágel Pistit választom 20 évvel ezelőtt -csak viccelek) :-) Bár azt gondolom, nem a Huffnágelen múlik, múlott. Sokkal inkább azon, hogy nőnek születtem...

És egy átlagos kvalitású nő, akiben huszonévesen semmi más nem dolgozik mint hogy férjhez menjen és gyerekeket szüljön (mert erre trenírozta a közvetlen környezete) az erre a "sorsra" juthat. Mondom: jutHAT. Vagyis arra eszmélhet negyvenakárhány évesen, hogy gyakorlatilag 20 éve nem tesz mást, mint a családját szolgálja - miközben ő maga nem jutott sehová. Nincs élete, és tele van spirituális hiányokkal. Döbbenetes ez a felismerés...!

Sokunk számára nincs is más lehetőség a hiányok pótlására, mint egy szexuális kaland. Ahol egy kicsit újra pezseg a vérünk. Ahol újra átélhetjük azt az izgalmas várakozást, mint tini korunkban...

Aztán ez is lecseng...ez az időszak is elmúlik, mert ez a pezsgés sem az igazi. (Házasságban élve egy új szerelem csak vergődés, nem szabad szárnyalás...) És akkor keres az ember lyánya valami új kitörési pontot, ami ellensúlyozza az élet szürkeségét -dolgozik benne a szabadságvágy. Repülne, de nincsenek már szárnyai.

Így például blogot ír. Vagy elkezd valami sportot, esetleg tanulásra adja a fejét...

Kell, hogy kapaszkodjon az ember valamibe, ami élményt ad számára, különben felemészti a hétköznapok egyhangúsága. És ahhoz még túl fiatal...

Perverz "dög"?

Szörnyű olvasni, amikor hiperintelligens, hiperbuja, extrém vágyakkal megáldott nőt keres valaki egy partnerkeresőn. Mert ilyenkor mindig az jut eszembe: ki az, aki ezt a sok pozitív jelzőt magára vállalja, hogy ő olyan (hipervadmacska, buja extrém stb)? Főleg, hogy a "hiperbuja, szexben gátlástalan" jelző az, ami szerintem egyáltalán nem àltalános tulajdonság, hanem inkább két ember közötti interakció következményeként van jelen.

Elképzelem a szitut, amikor megtörténik az első találkozás az állítólagos hiperbuja, extrém vágyakkal tűzdelt szexualitású nő, és az ilyen nőre vágyó férfi között, pl egy cukrászdában.... Aztán úgy ül ott egymással szemben a két idegen, úgy feszeng, hogy ebből az állítólagos bujaságból az ég világon semmi nem jön át. Mert még mindkettő zavarban van. Idegenek egymás számára, még nem ismerik egymást. És semmi garancia nincs arra, hogy fogják is valaha.

Én még "fénykoromban" sem vettem volna magamra mindezeket a vágyott jelzőket, amikor valóban sok visszajelzést kaptam arról, hogy " ott vagyok a szeren", észrevesznek, megnéznek a férfiak az utcán stb. (Mondjuk ez utóbbit mindig nagyon utáltam).

Azt gondolom, oltári nagy baklövés úgy nőt keresni, hogy máris a szexuális preferenciáit nyomja előtérbe az úriember. Persze, minden férfi ilyen nőre vágyna. Egy vadmacskára. Egy "perverz dög"-re. De én tuti nem jelentkeznék egy ilyen hirdetésre. Mert átlagos vagyok, mint bárki más. És lehet, hogy X Úr kihozná belőlem azt, amire Y Úr soha nem lenne képes. Lehet, hogy lehetnék "vadmacska" X úr számára, ugyanakkor Y úr mellett csak langyos víz... 

Ne tessenek szem elől téveszteni Uraim, hogy minden ffi-nő közötti történés csak az adott kapcsolat kontextusában értelmezendő. Kár lenne azt hinni, hogy egy "perverz dög" az mindig, minden helyzetben "perverz dög".

A francokat az...! :-)

Kapcsolatteremtési sémák

Valóban más lenne a férfiak és a nők kapcsolatteremtési sémája?

Igen, más. Teljesen más. A férfiak érdeklődését először a nő teste, erotikája kelti fel. Ha ezen a téren nagy élményekhez jut, az érdeklődés átterjedhet az intellektusra, az érzelmekre, szerelemmé is válhat. Vagyis a séma: testiség - intellektus - érzelem. 

A nők többségénél az irány fordított. Felfigyelnek egy számukra intellektuálisan vagy érzelmileg érdekes emberre, ez pedig erotizálja őket. Érzelem - intellektus -testiség. Nőknél ez a jellemző sorrend.

Ebből az következik, hogy egy kaland a nő részéről sokkal több odaadást hordozhat, jelentőségteljesebb lehet, mint egy férfinél, mivel mi előbb merülünk el érzelmileg, mint ők. És talán mélyebben is. És ez így van az esetek többségében.

A fent leírtak szerint tehát nincs értelme egy farokfotós profilkèpnek egy partnerkeresőn, uraim! Egy nő nem a farkatokra harap, hanem az intellektusotokra. Ha ennek megfelelően közelítenétek egy partnerkeresőn, talán nagyobb sikerrel járnátok...

Jó szex, rossz házasság - ezt meg hogy hoztátok össze?

A nő - nevezzük Anitának - állítja, hogy katasztrofálisan megromlott házasságának utolsó 2 évében is jó volt a szex. És mesél a házassága megromlásáról. Elképesztő a történet, amit előad.

Leginkább az az elképesztő és gyanús, amikor azt mondja, a szex mindvégig jól működött...

Vajon ez hogy lehet, amikor... amikor a szex az indikátora egy kapcsolatnak? Hogy lehet az, hogy napközben gyűlölködünk, este pedig egymásnak esünk?? Hiszen ha gyűlölködünk, vitázunk, az egy az egyben érzelmi deficitet is jelent! Egy olyan érzelmi deficitet, ami azt is megakadályozza, hogy szívesen érjek a másik testéhez -nem??? Hiszen ha lélekben távolodunk, azt jelzi a testünk. Mert nem a testünk szomjazik az érintésre igazán, hanem a lelkünk.

Nem hiszek Anitának. Nem abban kételkedem, hogy nem volt közöttük szex a válás előtti mérgező időszakban. Abban kételkedem, hogy ez mindkettejük örömére szolgált. Mert a szex igazán akkor élvezet, ha kisimul tőle a lélek, ha a két ember mindent félretéve, egymás szemébe nézve, játékos tud maradni a szexben is.

Mondom: IS! 

És akik erre kèpesek, ott szeretet van, nem válás.

Használjuk egymást?

Igen, használjuk. Ez nem vitatható, és nem is elítélendő dolog. (Az esetben elítélendő, ha a "használt" fél úgy érzi, kihasznált is egyben. )

Ez a jó értelemben vett használat jóérzésű emberek között kölcsönös, most erről írok.

Tegyük fel, én felnézek rád, mint férfira. Szeretek veled beszélgetni, tanácsot kérni valamilyen témakörben (legyen az akár magánéleti, akár szakmai), mert ezáltal fejlődöm, és tanulok tőled. Téged pedig inspirál az én "rád hagyatkozásom", jó érzés számodra az, hogy kikèrem a véleményed. Ez jót tesz az önbizalmadnak, egyfajta fontosságérzetet ad számodra.

Máris itt egy példa, amikor ez a "használat" kölcsönösen ad valami pluszt a két ember kapcsolatát tekintve.... egyfajta láthatatlan kötelék is lehet egy ilyen kapcsolódás két ember között.

Vagy vegyük az anya-csecsemő kapcsolatát. A csecsemő az életbenmaradásáért ordít, amikor anyja mellét követeli. Használja az anyja testét, mert ez életben maradásának létfeltétele. Az anya pedig kiszolgálja csecsemője igényeit, ezáltal kiélve a benne futó gondoskodási ösztönt... Úgy tűnik, az egyik fél elvesz, és a másik ad... De valójában nem ez történik. 

Mert nézhetjük ezt a történést más szemszögből is. Mégpedig úgy, hogy mindkettő a saját jóérzéseit akarja "számon kérni" a másiktól, a másik fél használata által.

Fordítsuk le a fentieket egy szerelmi viszonyra? :-)

Szexuálisan elhanyagolt feleség???

Gyakran olvasom ezt. Hogy szexuálisan elhanyagolt feleség kényeztetője lenne valaki. És mindig megmosolyogtató ilyen hirdetéseket olvasnom. 

Nincs szexuálisan elhanyagolt feleség. Nincs...� (Férj, az van. De ez már következmény.)

Ézelmileg elhanyagolt feleség van, aki vágyna a figyelemre, érzelmi  törődésre. Ami nem a lecsupaszított szexualitásban nyilvánul meg, hanem az élet apró dolgaiban... Hogy meghallja a férj, amit mond. Hogy értse is, amit mond. Hogy vegye észre: nem hobbiból ingerült és fáradt. És hogy nem hobbiból hárítja a férje szexuális közeledését, hanem mert ezernyi teendő jàr éppen a fejében. Igen, akkor is, amikor a férje szexuálisan közeledne, de falba ütközik... (És így válik szép lassan szexuálisan elhanyagolt férjjé) 

Az érzelmileg elhanyagolt feleség aztán egyszer csak felad egy hirdetést egy szexpartner keresőn... Természetesen férficsalogató szöveggel, amiben ilyen olyan amolyan tulajdonságokkal bíró partnert keres. Mert hát jól tudja, egy férfit a farkán keresztül lehet megfogni...és a szex lenne /lesz a cserealap, ha talál olyan férfit, akitől az érzelmi igényeit be tudja gyűjteni.

Jönnek is garmadával a levelek, tele szexuális utalásokkal. Magasság, mélység, súly, farokméret jelzésekkel. Farokfotókkal. Szegény nő meg csak kapkodja a fejét: de hát... hát ezek a férfiak nem tudjàk? Nem tudják, hogy egy nőt a szívén/lelkén keresztül lehet megfogni, és nem a szexszel? És nem tudják... Csak nyomják a vágyaikat. Sokan nem is tudnak másképp közelíteni.

Tisztelet a kivételnek! Mert aki kivétel, akiben van annyi jóérzés hogy nem azonnal a bugyiban akar turkálni, annak van esélye. Talán.